2008/09/07

Blogomban szeretnék ezuttal érdekes és fontos kérdésekre választ szolgáltatni a hastánccal kapcsolatban. Mivel más hastáncos oldalakon ezzel kevésbé foglalkoztak eddig, ezért tanulmányaim során neves magyarországi tanároktól (akik kivétel nélkül voltak Egyiptomban és részt vettek az ottani táncoktatásokon) és külföldi mestertől elsajátított ismereteket fogok megosztani itt veled, kedves olvasó. Jó szórakozást kívánok neked mindehhez! Remélem, ki tudom majd elégíteni kíváncsiságodat a témával kapcsolatban…


Honnan ered a „hastánc” elnevezés?

A kérdés - bár értelmetlennek tűnik - egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül. A hastánc ugyanis mint ilyen elnevezés az arab világban nem létezik. Az arabok ezt a táncot (amit egyébként a saját népi lépéseikkel együtt a magukénak vallanak) egyszerűen RAKS SHARQI-nak (ejtsd: ’raksz sarki’) nevezik. Raks Sharqi azt jelenti: A Kelet tánca. Mint előbb említettem, ezt az arabok csak a saját táncukra értik, nem az összes tőlünk keletre lévő etnikum táncaira. Ez azértis fontos, mert ha eszünkbe jut, hogy a török hastánc is létezik, de az mégsem „Raks Sharqi”, akkor már tisztul a kép. A Raks Sharqi oly erős kifejezés maradt mindvégig a hastáncra vonatkozólag, hogy egyben egy a huszadik század elején kifejlesztett stílus jelölésére is használták. A Raks Sharqi volt az „igazi” hastánc, a tökéletesre csiszolt, legszalonképesebb, legkecsesebb, legszínpadképesebb egyiptomi táncstílus.
(Most a törzsi, fúziós, andalúz és egyéb rajongók bizonyára felhördülnének e sorok olvasása közben, hiszen önérzetüket joggal bántja a Raks Sharqi „tömjénezése”. Mégis szükség volt arra, hogy nyomatékosítsam: EZ NEM EGYFAJTA SZTRIPTÍZ TÁNC! Ne kezeljük úgy a hastáncot, mint egy férfifelaljzót! Minden táncnak, mi a világon létezik, van erotikus töltése. A tánc, mint mondják előjáték a szexhez. Vagy más szavakkal: a tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejeződése. És ez igaz a keringőre, a latin táncokra, a különféle törzsi táncokra, a távolkeleti táncokra és igen, a balettra is! És ezek sem sztriptíz táncok, nem igaz? Az ember életének elengedhetetlen része a szexualitás. Ez a sötét középkor dogmatikus rendszerében is így volt. Az emberek akkoris szeretkeztek, akkoris tartottak orgiákat és akkor is sok perverz ember élt a világon. Ez most is így van. Csak most már sokkal (túlontúl) magamutogatóbb módon. Ne szégyelljük tehát, ha ilyesmibe vágunk, mint például a hastánctanulás, ám tanuljuk meg tisztelni is ezt a műfajt, hiszen több ezer éves múltra tekint vissza…)
Az arab világ központja a huszadik század elejére Kairó lett. Egyiptom akkoriban már egészen liberális országnak bizonyult az egyébként igen szigorú erkölcsöket valló iszlám világban. Kairó egy „kis Hollywood” volt ezen a „sötétközépkori” vidéken.
A Raks Sharqi-ra a „hastánc” 1889-ben a Párizsi Világkiállításon aggatták rá, ezen az eseményen láthatott ugyanis először az európai ember keleti táncokat. A közönség figyelmét nyilvánvalóan a has- és csípőmozgások keltették fel, ez ejtette ámulatba az embereket. A francia „la danse du ventre” elnevezést aztán átvették az angolok („belly dance”), majd a németek („Bauch Tanz”), végül mi, magyarok is („hastánc”).


Nincsenek megjegyzések: